Mindenki csak dícsér, hogy milyen aranyos, cuki, édes, stb. vagyok, de a gazdáim ezt a tényt az állatorvostól is szeretnék hallani.

Új otthonomban az első éjszakát a konyhában töltöttem. Mivel tombol a júliusi kánikula, a konyhai hideg kő megváltás volt számomra. Be volt ugyan készítve egy nagyon finom puha takaró, és az elmaradhatatlan kutyapelus, de nekem sokkal jobban esett a hideg burkolaton pihenni.

Az igazán kellemes volt este, hogy amikor gazdáim a konyhában vacsoráztak: bekapcsolták a klímát. Nagyon kellemes volt a hőmérséklet, imádtam!

Estére Purina DogChaw-t kaptam húslevessel felöntve. Nem szeretem. Ezt kaptam mindig a szülői házban is, és már ott sem ízlett. De mivel nem kaptunk mást a testvéreimmel, kénytelenek voltunk azt enni. Itt sem kaptam vacsorára mást, így kénytelen voltam ezt enni. Persze miután megettem, többször odamentem a tálkámhoz, hátha került bele valami más is, de sajnos csalódnom kellett. A víz egy kicsit klóros, de megfelelő a hőmérséklete és külön tálkában van odakészítve nekem egész nap. Szerintem fontos, hogy egy kiskutyának egész nap, főleg ebben a forró nyárban - legyen elegendő vize.

Reggeli után lementünk a kertbe, sokat, nagyon sokat játszott velem a jószagú kislány, akinek végre sikerült megjegyeznem a nevét: Briginek hívják és már iskolás. Az még nem derült ki számomra, hogy hányadik osztályos, de majd meg fogom tudni biztosan!

A legnagyobb melegben gazdáim felkaptak és már megint betettek abba a fránya kartondobozba, természetesen jól bekutyapelenkázva és elindultunk. A kislány végig simogatott az úton, de most nem mentünk olyan messzire, pár bukkanó után meg is érkeztünk egy nagyon-nagyon kutyaillatú helyre. Ez volt a kutyadoki rendelője! Nagyon aranyosnak talált a kutyadoki, aki egy nagyon aranyos néni volt, még meg is fésült, aminek csak azért örültem, mert így azok az idegesítő bolhák eltűntek a bőrömről és már nem kell annyit vakaróznom. Mondta a gazdáimnak, hogy két hét múlva ismét jöjjünk el, mert akkor kapom meg a szurit. Szurit??? Mi az a szuri? 

És emlegettek valamilyen csipszet is, amiről fogalmam sincs, hogy mi, de biztosan nagyon finom lehet, mert az is majd ettől az aranyos kutyadoki nénitől fogom kapni. Két hét. Az még mennyi idő? Kutyaidőben biztosan több.

Azt logikáztam ki, ha most 8 hetes vagyok, és a kutyáknál az első év 8 évnek számít, akkor én már 2 hónaposan egy éves is elmúltam. Nem is volt szülinapi tortám!!!!

 

 

Megosztás a facebookon

A franciáknak a forradalmukról híres ez a nap, nekem valami egészen más jutott a mai napra osztályrészül...

Ma nem kaptam ebédet. Éhes is vagyok, de nagyon! Ráadásul bezártak ebbe a fránya ketrecbe a tesómmal. Nem baj, legalább nem vagyok egyedül és nem unatkozom. Egy kicsit majd rágcsálom a fülét, hogy felébredjen!

 

Nagyon izgatott vagyok, mert nagyon izgatott körülöttem mindenki. Nagy a jövés-menés reggel óta. Erika finom sütit sütött, és idekészítette a ketrec mellé. Persze én nem kaphatok belőle egy falatot sem :-( És még ebédet sem kaptam.

Valami készülődik, mert egyszerre mindenki eltűnik a látókörömből, majd jön egy csapat új ember. Kik ezek? Mit akarnak? És miért sivalkodnak ilyen hangosan?

Már épp azon gondolkoztam, hogy egy picit elszundítok, és akkor jönnek ezek az új emberek, és kivesznek a ketrecből. Nem! Nem! Nem akarok kijönni a ketrecből, épp most akartam lehunyni a szemem, nagyon fáradt vagyok. És éhes!!!!

Mondtam már, hogy ma 8 hete születtem? Május 20-án! Összesen 9 tesóm van, így Anyának - velem együtt 10 kiskölyke született!!! Anya híres kutya, már több versenyt megnyert: CACIB, CICIB és a többi, ezekhez én (még) nem is értek. Apu is híres, neki is van egy csomó papírja meg diplomája, meg serlege meg szép nyakba akaszthatós medálja. Vagyis egy igazi törzskönyves családba születtem bele. A szüleim egyébként szerbek, de nagyon jól értenek magyarul is. Vagyis a nyelv számunkra nem akadály.

Anya már pár napja leválasztott magáról, azóta nem is láttam. Most pedig itt vannak ezek az idegenek. Mit akarnak tőlem? Miért fogdosnak és simogatnak? És miért visítanak ilyen hangosan??? És közben mondogatják felém nyújtva a kezüket: Pipacs! Pipacs! Pipacs!

Én meg nézek körbe, hogy ezek meg kinek beszélnek? Nincs is itt semmilyen virág, ez egy ház, a virágok kint nőnek a kertben.

Az idegenek között van egy kislány is, aki nagyon kedves hozzám, és nagyon jó illata is van! Nyújtja felém a jutifalatot - naná, hogy elfogadom, ugyanis ma még nem ebédeltem!

Van egy másik lány is köztük, de ő már nagy, jó nagyra is nőtt, neki borzasztóan hosszú a körme, azzal simogat, jaj nagyon félek tőle, nehogy megkarmoljon. Persze tőle is kapok jutifalatot, naná, hogy tőle is elfogadom. Még mindig nagyon éhes vagyok.

Fényképeznek, beszélgetnek, egyszer csak felvesznek és elindulnak velem. Hová megyünk? Ki az utcára, és betesznek egy szürke autó hátsó ülésére, egy papírdobozba, a kisebb és a nagyobb lány közé. Hová megyünk? Hol az Anyukám? Nem akarok elmenni! Még el sem búcsúztam az Anyukámtól!!!!

Megosztás a facebookon