A franciáknak a forradalmukról híres ez a nap, nekem valami egészen más jutott a mai napra osztályrészül...

Ma nem kaptam ebédet. Éhes is vagyok, de nagyon! Ráadásul bezártak ebbe a fránya ketrecbe a tesómmal. Nem baj, legalább nem vagyok egyedül és nem unatkozom. Egy kicsit majd rágcsálom a fülét, hogy felébredjen!

 

Nagyon izgatott vagyok, mert nagyon izgatott körülöttem mindenki. Nagy a jövés-menés reggel óta. Erika finom sütit sütött, és idekészítette a ketrec mellé. Persze én nem kaphatok belőle egy falatot sem :-( És még ebédet sem kaptam.

Valami készülődik, mert egyszerre mindenki eltűnik a látókörömből, majd jön egy csapat új ember. Kik ezek? Mit akarnak? És miért sivalkodnak ilyen hangosan?

Már épp azon gondolkoztam, hogy egy picit elszundítok, és akkor jönnek ezek az új emberek, és kivesznek a ketrecből. Nem! Nem! Nem akarok kijönni a ketrecből, épp most akartam lehunyni a szemem, nagyon fáradt vagyok. És éhes!!!!

Mondtam már, hogy ma 8 hete születtem? Május 20-án! Összesen 9 tesóm van, így Anyának - velem együtt 10 kiskölyke született!!! Anya híres kutya, már több versenyt megnyert: CACIB, CICIB és a többi, ezekhez én (még) nem is értek. Apu is híres, neki is van egy csomó papírja meg diplomája, meg serlege meg szép nyakba akaszthatós medálja. Vagyis egy igazi törzskönyves családba születtem bele. A szüleim egyébként szerbek, de nagyon jól értenek magyarul is. Vagyis a nyelv számunkra nem akadály.

Anya már pár napja leválasztott magáról, azóta nem is láttam. Most pedig itt vannak ezek az idegenek. Mit akarnak tőlem? Miért fogdosnak és simogatnak? És miért visítanak ilyen hangosan??? És közben mondogatják felém nyújtva a kezüket: Pipacs! Pipacs! Pipacs!

Én meg nézek körbe, hogy ezek meg kinek beszélnek? Nincs is itt semmilyen virág, ez egy ház, a virágok kint nőnek a kertben.

Az idegenek között van egy kislány is, aki nagyon kedves hozzám, és nagyon jó illata is van! Nyújtja felém a jutifalatot - naná, hogy elfogadom, ugyanis ma még nem ebédeltem!

Van egy másik lány is köztük, de ő már nagy, jó nagyra is nőtt, neki borzasztóan hosszú a körme, azzal simogat, jaj nagyon félek tőle, nehogy megkarmoljon. Persze tőle is kapok jutifalatot, naná, hogy tőle is elfogadom. Még mindig nagyon éhes vagyok.

Fényképeznek, beszélgetnek, egyszer csak felvesznek és elindulnak velem. Hová megyünk? Ki az utcára, és betesznek egy szürke autó hátsó ülésére, egy papírdobozba, a kisebb és a nagyobb lány közé. Hová megyünk? Hol az Anyukám? Nem akarok elmenni! Még el sem búcsúztam az Anyukámtól!!!!

Megosztás a facebookon